12.rész

Huu hát mivel is kezdjek? Akik itt maradtak nekem és most olvassák ezt nagyon szépen köszönöm! Tudom nem szabad egyik percről a másikra eltűnni a semmibe. Túl sok minden történt velem ebben az időszakban, nem tudtam mikor eszek képes egy elfogadható részt összehozni.. Na de mindegy! ITT VAGYOK! Köszönöm azoknak akik erőt adtak a folytatáshoz! Boldog húsvéti ünnepeket, lányoknak sok locsolót, fiúknak/ha van itt/ sok pénzt. És akkor jó olvasást! 

Emily mint egy félholt, üveges szem, lila táskák alatta. Olyan volt mintha kicsit az arccsontja beesett volna. Ijesztő volt.

- Mit keresel itt? Mit akarsz tudni?

- Emily bocsánat, hogy zavarlak én nem...

- Jaj ne  már, tudom hogy Tomról szeretnél kérdezni. igen én voltam és nem érdekel mi van vele. Leszartom mit tesz- a szavak csak ömlöttek a szájából, én meg csak meredek rá és hallgatom mit mond. azt hiszem a végén a szemeim felkapják nem létező lábaikat és kiugranak majd elrohannak.- Nem hittem volna hogy így hat rá. Ő beleegyezett, azt mondta jól bírja.

- De mégis mit?

- Jaj Ashley, te csak annyit veszel észre ami közvetlen körülötted van. Tomot nevezed a legjobb barátodnak, ja és Saraht is! Vedd már észre, hogy semmi fontosat ne tudsz róluk. Csak a felszín ami ismert neked. Jó lenne leszállni a földre bogaram! Apukád pénzéből bármit megkaphatsz.- Hallgass el te semmirekellő ribanc, semmit nem tudsz Ashleyről. Szerintem jobb lett volna ha nem jöttünk volna el ide!- fordult hozzám, hogy megnyomja szavai élét Én meg csak megsemmisülve néztem

- Már te is a védelmébe keltél Nagy D? Mi van egy kis fruska miatt mindent eldobtál? Most esett le hogy miért léptél le..

- Kuss! Hallgass el! Most nem Dave miatt vagyunk itt. Hogy voltál képes bármit is tenni Tommal ami ezt tette veled?- ordítottam rá- Még hogy én szálljak le a földre? Tényleg nem ismersz, és tudod mit jobb is! Remélem elleszel a kis barátaiddal és ha meglátlak Tom közelébe, a testi épséged fogja bánni!!

- MI van kiscica talán kórházba juttatsz? A kezeden még bőr sincs nem hogy muszkli. 

- Te tényleg nem tudsz semmit, jobb lesz befogni a lepcses szád!

- Állj le Ash, semmi értelme.- fogta meg a vállam Dave megráztam vállam hogy most nem érdekel mit mond eltitkolta, hogy milyen jól ismeri ezt a fruskát

- Legalább hadd mondja el mit tett Tommal.- Miért? A kis Thomasod nem mondta el? Jaj végre rá jött mennyire nem való vagy neki.

- Fejezd be azt se tudod miről beszélsz!- fájtak a szavai mert Tom épp nem rég utasított el, és úgy néz ki hogy soha többé nem kerülhetek olyan közel hozzá amilyen közel voltam.

- Jaj te kis csitri a drog csak segített neki ellazulni, csak rosszul sült ki. Szarul bírja a alkohol és kis drog keverékét.

- Drog??

- Segített neki nem gondolni rád.

- Rám? - döbbenten kérdeztem közben undorral mutattam saját magamra, miattam történt?

- Igen, talán nem tudtad hogy beléd volt zúgva?Ledöbbenésemben nem tudtam mit tegyek. Hirtelen minden kedves szava eszembe jutott. Minden miattam van nem Emily miatt. Én vagyok a hibás. Csak észre kellett volna észre. Neki mondtam mindig el ha valamelyik fiúban csalódtam.

- Látom leesett. Nem is én vagyok a hibás hanem te!- bökött meg

- Ennyire talpnyaló hogy lehetsz Emily!? Nem az ő hibája hanem a tied!

- De kis csicska lettél Dave!Hallottam hogy egy autó lefékez és egy nagy ajtó csapódást.

- Emily nem megmondtam hogy ha meglátlak az utcán nagyon megjárod! Tűnj a szobádba!

- feltehetőleg Emily anyja volt

- Mehetnél te meg már vissza Floridába!

- Ne beszélj így anyáddal!- szólt rá D. Ezek még jobban ismerik egymást mint hittem

- Dave drágám semmi baj! - "drágám"? hova kerültem? valaki válaszolna már a kérdésekre amiket így ez alatt a pár percben megfogalmaztam? - Emily.

- Rohadnál meg!- Emily bement és becsapta a szobája ajtaját

- Kit tisztelhetek Dave mellett? - bementünk közbe a nagy házba

- Ash barátnőmet, Ella.

- Ohh remélem nem ijesztett el a lányom?

- Ömm- dünnyögtem

- Hallottam mi történt Tommal nagyon sajnálom. Saját lányom helyében is. Amit tett megbocsáthatatln.

- Köszönöm- dünnyögtem 

- Jaj Ash! Szólíthatlak így?

- Persze - kedvem még mindig a föld alatt

- Dave veled mi történt oly régen láttalak? Kikerültél a bandából?- kérdezte D-t nagy mosollyalDE MILYEN BANDÁRÓL VAN SZÓ???

- Ella kérlek!

- Ohh rendben elnézést!Erre Dave csak rámosolygott de lehetett látni hogy nem nagyon örül.

- Elnézést nekem mennem kell! - Éreztem hogy telefonom rezeg a hátsó zsebembe.

- Örülök a találkozásnak! Dave majd beszélünk.

- Dave nyugodtan maradhatsz!- fordultam felé

- Nem, megyek veled- nézett rám kicsit idegesen, ezek után én lehetek ideges nem ő 

- Köszönöm, hogy itt lehettem. - mondtam az udvariasság kedvéért 

- Máskor is drágám!Elköszöntünk és hazafele mentünk. Egy hosszú séta várt ránk. Csöndbe voltunk végig. Kínos volt a csend köztünk. Annyi mindenre lennék most kíváncsi! Mit titkolt el tőlem? Ha ő is drogozott akkor elmondta volna és kész! De ez a kapcsolat Ella, Emily anyukája és Dave között idegesített. És milyen banda? Nagyon ideges voltam, dúltam belülről. Dave ezt megérezte. Elkísért egészen az ajtóig. 

- Ki vagy te Dave? Mi volt ez? Én azt hittem, hogy mindent elmondunk egymásnak, de megint csak csalódhattam. Hogy voltál képes? Nem merted elmondani?- csak úgy zúdítottam rá a kérdéseim közbe néha beleöklöztem mellkasába, már a végére zokogtam
- Ash! Kérlek, menjünk be mindent elmondok! 
- Ne hívj így! És te nem jössz most be! Csak én megyek, ha majd azt szeretném hogy begyere majd hívlak! De az egy ideig nem lesz! Nem akarlak itt látni!- sírtam mint még eddig sehogy. Fájt hogy elárult, fájt de nagyon. 
- Ashley gondold át még egyszer kérlek, csak ennyit kérek! - felnéztem rá az arca megbánást sugárzott. Olyan régóta ismerem, de mégse. Nem akarom még őt is elveszteni. Nem lennék képes még őt is elveszteni. 
- Elmondasz mindent? De tényleg MINDENT? 
- Elmondok! Ha beengedsz akár most máris.
- Fáradt vagyok, pihenni akarok!- nyitottam ki az ajtót
Indultam befele de megfogta a csuklóm és visszarántott- mindig azt akartam hogy egy fiú majd így oldja meg a bocsánatkérését- és megcsókolt. 
- Sajnálom, csak miattad volt! - mi a franc? Már minden miattam van? 
- Gyere! - húztam befele a meleg házba. Én gyorsan felmentem befeküdtem az ágyba, párperc múlva ő is jött de egy csésze teámmal. Nyújtotta hogy igyak belőle mellé egy kis gyógyszert adott. Majd bemászott mellém és kicsit lefeküdtünk pihenni.



Remélem tetszett és megvagytok elégedve! Kicsit lehet morbid lett, de így terveztem a szálakat! Jaj el ne felejtsétek az órákat átállítani az órákat! 

Elnézést!

Sokáig húztam ezt hogy feljöjjek ide! Nagyon sajnálom hogy nem jelentkeztem. Kifogásokat nem akarok felsorolni inkább maradjon meg nekem, de mindenkinek van saját élete! Szóval úgy döntöttem megpróbálok újult erővel visszajönni és folytatni a történetem. Nem ígérem, hogy ma lesz de minél hamarabb összehozok egy jó kis részt! Puszi a hasatokra ;)

11. rész

Hihi... Itt vagyok a kövi résszel! Barátnőm néhány sort írt bele. Remélem tetszik nektek! Örülnék még néhány feliratkozónak és visszajelzésnek! Jó olvasást! :D

- Apa! Nem kellett volna, még maradt pénzem! – mondtam apunak, nem tudom hány perce beszéltünk, de elmesélte milyen volt idáig az uta.

         - Kislányom tudom, hogy maradt! Amúgy, hogy került egy kismacska házba? Félre ne értsd! Aranyos, és örülök, hogy úgy gondoltad vagy annyira felelősségteljes, hogy gondozz egy pici cicát.

         - Tényleg így gondolod? Csipesz a neve! Thomas adta neki, de amúgy Cuki lenne.

         - Thomas? A Cuki kicsit fura lenne! De cuki, Cuki!

         - Ugyanezt a példát mondta ő is! – mondtam kicsit szomorúan.

         - Tényleg mi újság vele és Sarahékkal?

         - Apu te tudod a nevüket!

         - Miért ne tudnám?

         - Japer Maz! Kérem jöjjön! – hallottam ahogy apumat szólítják.

         - Apu hol vagy?

         - Jaj bocsánat kislányom mennem kell! Nem sokára beszélünk!

         - Szia Apa! – Tettük le a telefont. Több mint 20 percet beszéltünk

         - Jó sokáig beszéltetek! – hirtelen felugrottam mikor meghallottam barátnőm hangját. – Mi van azzal, hogy ti rosszba vagytok? – ült le a kanapéra

         - Pénteken itthon volt, és hát máshogy közeledett felém.

         - És? Hogy érted ezt?

         - Felhívott ma és majdnem fél órát beszéltünk és nem csak arról mit vegyek a kisboltba miközben jövök haza. Eddig ennek az időtartamnak a tizedét se beszéltük. – Huppantam le mellé, az apuval való beszélgetésem közben elkészített reggelimmel.

         - És beszéltél vele Benről?

         - Nem, de minek beszéljek róla?

         - A szakításról.

         - Nem, de majd ha hazajön, de nem hiszem hogy erről karok majd vele beszélni. Remélem most már több időt töltünk majd együtt. Milyen volt tegnap a buli?

         - Jó volt. De nem volt semmi érdekes. Két hét múlva megyünk Troyal a kisházukba, nem jössz velünk? Uh jut eszembe beszéltél Tommal?

         - Igen, vagyis nem mert azt nem lehet annak nevezni. Elküldött, a kulcsot is vissza kellett adnom. Nagyon rosszul nézett ki. A szeme be volt esve. Azt mondta mindenki azt hiszi miattunk volt.

         - De mi? Mi volt miattunk? Mit tettél? – kezdett kiabálni, megfogta a vállam és megszorította

         - Nyugodj már meg és engedj el! Nem tettem semmit! Emily volt. Miért tettem volna vele bármit is? Ő volt a legjobb barátom. – emeltem fel én is a hangom

         - De mit tett Emily? – engedett el

         - Ha tudnám elmondtam volna már rég.

         - Jól van! Jössz akkor majd velünk?

         - Nem tudom lehet.

Majd bekapcsoltuk a tv-t és néztük az idétlenebbnél idétlenebb műsorokat. Nem nagyon szóltunk egymáshoz.

         - Ashe itt vagyok! – hallottam meg Dave hangját. – Hogy aludtál Picim? – pattantam fel és rohantam felé, mire Ő kitárta kezeit és ölelt meg mikor már előtte álltam.

         - Itt van Sarah. – suttogtam fülébe – És nem tud rólunk! 

         - Értettem! – suttogott vissza

         - Szia Sarah mi a helyzet? – mosolygott Dave

         - Gyerekek ez mi volt? – nézett ránk homlokig felhúzott szemöldökkel

         - Csak tegnap együtt voltunk és rájöttünk, hogy nagyon egy hullámhosszon vagyunk.

         - Aha- itt egy kis szünet- Értem

         - Té. Öh- nyögött fel D mivel még öleltük egymást így kicsit megböktem, hogy elkezdjen magyarázkodni.

         - Sarah! Te beszéltél Thomassal? Hallottam nincs a legjobb állapotba. Mert Ashevel nem volt a legkedvesebb.

         - Én nem beszéltem vele! Ashre bíztam. De ma én is elmegyek, és megkérdezem. Bár ha Ashel  így viselkedett akkor velem se fog máshogy tenni. Kell neki egy ideig a magány.

         - Lehet de már egy hete volt. Sarah most nekem el kell mennem.

         - Jó, jó értettem. Megyek már.

Felkapta táskáját és elindult az ajtó felé.

         - Dave gyere!

         - Nem! Dave marad! Ő tudja csak hogy merre találom amihez mennem kell.

         - Ja oké értem én.- fogta magát és kiviharzott

         - Öm.. Mit tudok én és hova megyünk?

         - Emily háza kell nekem! Most elmegyünk hogy nála rákérdezzek mi történt.

         - Komolya gondolod ezt? Úgy hallottam Emily a buli óta nem a legelragadóbb!   

         - Engem a külseje nem rémiszt el!

         - Ja te butus nem úgy értettem! – simított végig arcomon, és nyomott egy kisebb csókot a számra

         - Mondod nekem miért csak egy kis puszit kapok? – kérdeztem megjátszva a sértődöttet

         - Ha szeretnéd adok egy hosszú, nedves, nyelves csókot.

         - De bolond vagy!

         - Tudtad hogy nem sokára itt van a szülinapom?

         - Igen tudtam már csak 6 nap! Tényleg kevesebb mint egy hét!

         - Nem hiszem el hogy 20 éves leszek!

         - 20 éves?! Komoly?

         - Te?! Mondtam neked! Szóval így már nem kellek neked!

         - Te tényleg őrült vagy! A számok csak számok! Engem nem érdekel! De amúgy nem néznélek annyinak az biztos.

         - Mi? Szóval csak 16-nak nézek ki?

         - Te! Én nem mondtam ilyet – borzoltam össze haját

         - Na és mikor gondolod, hogy megyünk Emilyhez?

         - Hát ha megfelel átöltözök és megyünk.

         - Rendben! Kint hideg van szóval öltözz fel rendesen! – ölelt meg és nyomott egy puszit hajamba

         - Jól van Apuci!- trappoltam fel  lépcsőn

         - Tényleg mi újság apuddal?

         - Ma felhívott és beszéltünk, de hirtelen valaki szólította szóval letettük. - kiabáltam le, direkt nyitva hagytam a szobám ajtaját, hogy halhassuk egymást.

         - De kis rendetlen vagy! – nézett be az ajtómon mikor a felsőm beakadt felvétel közben a nyakláncom csatjába     

         - Csak kidobáltam a dolgokat, hogy megtaláljak valamit reggel

         - És meg van? Segítsek?

         - Nincs és Igen. – jött oda hozzám

         - Ezt hogy csináltad?

         - Csak felvettem a felsőm miután bekapcsoltam a nyakláncom.

         - Kész is vagy.

         - Köszönöm, máskor a sorrend más lesz. – leheltem egy csókot a szájára.

         - Jó sok cuccod van!

         - Nehogy pakolj!

         - De segíteni akarok neked!

         - Nem kell este elpakolom!

         - Ohh De jó tanga! – mutatta fel egyik kedvenc fehérneműm

         - Az a kedvencem tedd le!

         - Oh! Túl sok információ, ha így haladunk már jövő héten a kedvenc pózodat mutatod.

         - Te perverz! Bocsi hogy megtaláltad! Én rohadjak meg!

         - Na ide figyelj, Picim! – emelt fel vállára – Ha ilyet mondasz magadra máskor nem ezt teszem, hanem jól elfenekellek!

         - Értem, értem csak tegyél le. Még megkell keresnem valamit ami kell Emilyhez.

         - Nem érdekel, nem teszlek le! Majd odaadod máskor! Nem akarom, hogy odamenj!

         - De muszáj odaadnom neki, életbe vágó! – könyörögtem neki

         - Mi az a nagyon fontos ami „életbe vágó”? – figurázott ki

         - Hé! Csak ne légy szemtelen, egyébként egy ruha és egy táska! – hülyéskedtem vele

         - Hö akkor még jó, hogy nem teszlek le! – ennyire sötét lenne belülről hogy be is veszi?

         - De az egy Chanel táska és egy Burberry ruha!

         - Ti ilyen jó barátságba vagytok, hogy ilyen dolgokat ad neked kölcsön?

Ennél lentebb már nem süllyedhetünk.

         - Ez most komoly? Nem tudtam, hogy belülről ennyire üres ez itt! – simogattam meg a fejét.

         - Te most hülyéskedtél velem? Oh tudtam én! – tett le

         - Persze, persze! - kuncogtam

Megigazítottam még ruhám megfogtam a telefonom amit kerestem és elindultunk.

         - Mit akarsz ott majd mondani neki?

         - Csak beszélni akarok vele, ennyi.

Felszálltunk egy buszra ami odavitt minket, vagyis 2 perc sétára volt már csak a házuk.

         - Öm. Kopogsz ha megkérlek. – kértem szépen

         - De utána ugye elbújhatok?

         - Mi vagy te kis gyerek? Most már csak 10 évesnek gondollak!

         - Csak kíváncsi vagyok.

         - Felőlem!

Majd Dave kopogott és úgy állt hogy ne lehessen látni de még is mellettem álljon.

Egy ajtócsapódás és pár lépés után Emily kinyitotta az ajtót. Mikor megláttam a szám a földet súrolta meglepődésembe.

10. rész

Sziasztok! Elnézést a kimaradásomért, de mindenkinek vannak kötelességei! :D Nem hosszú. De 10. rész Ebben a részben kicsit részletezek...  Köszönöm azoknak akik olvassák, a 2 feliratkozót, és a több mint 400 oldalmegtekintést. Nagyon jól esik! Jó olvasást!

 Davel nagyon jól elvoltunk, még jobban megismertük egymást, ha még ezt lehet mondani. Rájöttem, hogy ő az a védelmező típus.

         - Ashe, nem megyünk el a Starbucksba ? – néztem rá kérdőn mivel itthon is kávét vagy valami ilyesmit. – Öm.. tudsz nekem akkor csinálni egy Caramel macchiatot? – nyújtotta rám nyelvét.

         - ha nem vigyázol, még lecsípem. – incselkedtem vele.

         - Akkor? Na kérlek! – nézett rám boci szemekkel

         - Na jó legyen! De nem azért mert ilyen szépen néztél, hanem mert én is megkívántam.

         - Szóval játszadozunk kisasszony? Csak nehogy vesztesként jöjj ki!

Fogta meg a kezem és elindultunk a kétsaroknyira lévő kis Starbucksba. Csipesz a kezembe maradt. Dave bezárta az ajtót és maga után húzott.

         - Ömm, Dave nem gondolod, hogy nem vihetjük majd be Csipeszt? Meg hideg van megfogok fagyni. – lihegtem miközben rohantunk, örültem ha kiscicám nem esik ki a kezemből.

         - Azért sietek, hogy ne fázz annyira. Fog erősen a picit! – utasított.

5 perc futás után, fújtatva beléptünk a kis italboltba.

         - Heey kicsi lány nem hozhatsz be állatokat ide! – meredt rám az egyik pultos macskámra.

Álltam volna fel de Dave mellém állt és megfogta a vállam.

         - Dave te itt? Ja ez a csajszi veled van? – nézett fel Davere, aztán hozzám fordult. – Bocsi. Nyugodtan üljetek le, kérjetek, ne zavartassátok magatokat!

         - Az igazság az, hogy mi csak elvitelre vinnénk az italokat. – mosolygott a fiúra Dave.

         - Linda gyere ki, szolgáld ki Davet! – kiabálta hátra a szőke lenyalt hajú fiú. Csodálkoztam, hogy ennyire ismerik itt D-t. Felálltam és odamentem hozzá. Senkit se zavart hogy a Linda nevű csaj és a fiú kiabálnak egymással.

         - Ez most komoly hogy nekem ezt a csajt kell midig kifognom? – motyogta mag elé Dave, nem értettem mi folyik itt

         - Minden rendben? – kérdeztem tőle, mivel összeráncolta homlokát mikor meglátta a lányt aki gondolom a Linda névre hallgat.

A lány nagyon …. hogy is mondjam az a tipikus plázacica. Irritált a hangja olyan volt mintha héliumot szívott volna de nem kicsit…

         - Egy Caramel Macchiato lesz. – mondta majd rám tekintett

         - Milyen teákat ajánlasz? – néztem a csajra

         - Akkor az legyen, amit múltkor ittam az finom volt. Az biztos neked is ízleni fog. – mondta és magához vont derekamnál. Csipesz mozgolódott ölembe.

         - Rendben. Vette elő a poharakat. Csak néztem, hogy minek ír nevet a pohárra. Furcsálltam, mivel rajtunk kívül nem volt senki bent. 5 perc toporgás után kész lett. Dave elvette a dolgokat és elindultunk.

Otthon hideg volt. Biztos nyitva hagytuk az egyik ablakot. Még kicsit sütött kint a nap. Felmentem egy pulcsiért és kiültünk a teraszra.

         - Francba miért nem vettem fel hosszú nacit? – Dave erre csak kuncogott egyet és ölébe húzott. Bőre olyan meleg volt.

         - Kóstold meg, olyan finom! – tette szám elé kávéját.

         - Hmm.. ez tényleg finom!

         - Nézd! – mutatott macseszomra.

Csipesz éppen a próbálta teámat kóstolgatni.

         - Csipesz azt nem szabad! – mondtam neki és elemeltem onnan az ölembe és elkezdtem simogatni

         - Picim. Most miért olyan aranyos volt?! – Dave csak nézett rám

         - Még kicsi és hideg! Megfázhat. – szomorodtam el a gondolatra.

         - Nagyon szereted ezt a kis szőrmókot. – erre csak bólogattam. Pár hét alatt mennyire meglehet valakit megszeretni. Kismacskám hirtelen kiugrott az ölemből és bement a házba.

         - Nyitva hagytuk az ajtót? – kérdeztem

         - Úgy néz ki. – vonta fel vállait. – Állj fel légy szíves!

         - Miért olyan nehéz vagyok? – emeltem fel szemöldököm, miközben álltam fel

         - Jaj te – mosolyodott el, az a mosoly ha nem fogná még  derekam már biztos itt rogyok össze. – Gyere. Várjál, bezárom az ajtót, hogy Csipi ne tudjon elszökni utána, mutatok valamit.

         - Csipi?

         - Ha nem tetszik hogy így becézem nem fogom.

         - Nekem jó! Majd meglátjuk ő hogy szereti.

Dave kinyitotta a hátsókert kapu ajtaját és egy kicsit még sétálgattunk. Pár perc múlva egy kissé elhagyatott játszótérféleségen voltunk.  

         - Megvagy! Kapj el. – jelentette ki miután elengedte kezem és megbökte vállamat.

         - Erről nem volt szó! – mutatta fehér fogait. Élvezte hogy ő már méterekre áll tőlem de én még mindig ott állok ahol hagyott.

         - Nem tudod kivel kezdtél ki! Fuss, mert ha elkaplak te nem fogsz soha többé elkapni! – futottam utána egy nagy mosollyal az arcomon, miközben kergettem ezt az álom pasit akit már magamnak tudhatok elgondolkodtam,hogy mikor belépett az életembe minden jobb lett. Segített, ha apummal összevesztem, nem kérdezte mi a pontos bajom, látta rajtam, és segített.

         - Min gondolkozol ennyire? – ölelt meg hátulról

         - Megálltam volna? Úristen én ennyire el tudok kalandozni?

         - Úgy látszik. De nem baj, már úgy is hidegebb van és kezd sötétedni.

Szembe fordított magával, fülem mögé tűrt egy kósza hajtincset.

         - Mi volt ami ennyire lefoglalt, hogy azt se veszed észre hogy pár perce itt állok mögötted?

         - Szerintem dilidokihoz kéne fordulnom! Vagy van egy jobb ötletem! Elmondhatom neked? Mert nem bízok meg azokban az emberekben!?

         - Dave Lock doktor vagyok! – úgy tett mintha „szemüvegét igazgatná - Kérem, mondja el problémáit! – ment bele a játékomba.

         - Kérem doktor úr! Úgy érzem magam, mint egy kis tinédzser.

         - De hát kislányom nem vagy te több 17 évesnél.

         - De hát doktor úr! Ne szóljon, közbe kérem! – Ő erre csak védekezésképp maga elé tett kezeit. – Találkoztam kb. másfél éve egy fiúval és esetlenül beleestem, mint a részegek szoktak a gödörbe. Pár hete fordult komolyabbra a kapcsolatunk. Mit tegyek, hogy érzékeltessem vele mennyire szeretem? –végig nézett alacsonyságom miatt egyszer-egyszer behajlította térdeit hogy egy szintmagasságba legyünk.

Dave közelebb húzott magához és most először csókolt meg. Ajkai puhák voltak, és oly édesek. Elgondolkodtam volna, ha nem foglal le csókjával, hogy a méz vagy ajkai az édesebbek. Meg kell mondanom, Bennél nem éreztem volna ezt. Ezt hogy a pillangóim a hasamból ki akarnak törni. Nyelveink csak úgy küzdöttek a dominanciáért. Felemelt ölébe és csak úgy tartott mintha toll lennék. Levegőnk elfogyott így abba hagytuk. Még nem tett le öléből. Néztünk egymás szemébe. Számon még éreztem ajkai édes ízét. Letett, de még mindig magához szorított, de nem erősen épp úgy hogy megvédjen. Porcelánbabának éreztem magam. Kézen fogva szótlanul mentünk vissza haza. A csend jól esett, nem volt kínos. Tudtam hogy neki is most a fejébe ezer dolog cikázik így én sem firtattam a beszédet.

Odaértünk és megfogta mindkét kézfejem és maga felé fordított.

         - Picim, Nagyon szeretlek. – puszilta meg homlokom.

         - Én is szeretlek. – hozzábújtam, hallottam szíve dobogását. Ha azt mondom, hogy kórházba lenne a helyünk mert mindkettőnké olyan gyorsan vert, és nem mástól attól, hogy kimondtuk ezt az egyszerű de mégis nagyot jelentő szót.

         - Picim! Bocsánat, de nekem mennem kell.

         - Várj! Ha megnézünk együtt még egy filmet és utána mész úgy jó?

         - Nem akarok zavarni!

         - Kit zavarnál? Mert engem az biztos, hogy nem!

Bólintott egyet.

         - Gyorsan lezuhanyozok, és máris nézhetünk filmet.

         - Siess, addig összedobok valamit. – mosolygott rám.

A zuhany alatt végig gondoltam a dolgokat. Boldog voltam, mint még ezelőtt soha. Apa, Dave. Bár volt néhány dolog ami szúrta a nem létező csőröm. Például Tom. Ezt majd megkell beszélnem vele, de hogyha még a telefont se veszi fel, nincs kulcsom hozzá, szülei ha meglátnak megfordulnak és elindulnak az ellenkező irányba.? Kell egy kiskaput találnom!

         - Ohh sietnem kéne. – mondtam hangosan.

Gyorsan kiszálltam, megtörölköztem és felöltöztem.

         - Mit csináltál?  Csak nem szendvicsek és forró tea? – ínycsiklandozóan nézett ki.

         - Pontozd! – méregette arcom mikor beleharaptam a szendvicsbe.

         - Tízből olyan tizenegy! – mondtam

         - Ohh de jó! – örült, hogy ízlik amit csinált nekem.

         - Áhh ez forró – kicsit sikoltottam, mivel én hülye megégettem nyelveim.

         - Te! Nem láttad, hogy gőzölög még? Picim!

         - Nyanyon fáj. – nyámmogtam 

         -Én kis szerencsétlenem.! – simította meg arcom és megpuszilt. 

9.rész

Hellosztok! Gondoltam mivel tele van a fejem ötletekkel így írok egy részt hamarabb. És mivel ma van egyik barátnőmnek a szülinapja, ez az egyik ajándékom! Be happy! Boldog Születésnapot Dodónak! szeretés van! ♥

- Tom mit sajnálsz? - Kérdeztem tőle kicsit idegesen

- Bocsánat de szüleim megtiltották, hogy hozzátok szóljak. - mondta könnyes szemmel

- De miért?

- Azt hitték ti miattatok volt!

- Te miről beszélsz? Ne kertelj!- kérdeztem tőle kicsit idegesen

- Nem mondta nektek el apám? Oh annyira hülye voltam. Mi a francot képzeltem, hogy ez segíteni fog. Emily miatt ohh.- csapott szájára. Felismerte hogy hangosan gondolkodott.

- Semmit nem mondott, de ez mi a franc amit mondasz és miről tehet Emily? Ha valamit tett én nem tudom, mit csinálok!- Tom csak idegesen nézett rám. Nem szólalt meg

- Szólalj már meg nem érted! - kiabáltam rá

- Ashe ne legyél mérges kérlek!

- Miért ne lennék mérges? Nem mondod el mi volt, csak nézel rám mint egy hülyére.

- Nyugodj már meg én is mérges vagyok rád!

- Mi? Miért? Én hívtalak! Te nem vetted fel a telefont! Nem jelentkeztél!

- Emlékezz vissza a múlt hétre! Ahogy megvédted a kis Davedet! Ahogy rám néztél akkor. - láttam, hogy keserűen visszaemlékez a történtekre

- Figyelj! Te adtad azt a feladatot! Amúgy meg miért vagy féltékeny? Talán bejövök neked?- mondtam, de hamar megbántam - Thomas bocsi, nem akartam én csak elragadtattam magam!

- Nem ez most övön aluli volt! Ezt nem kellett volna!

- Tom tényleg elnézést!

- Ashley most menj el kérlek! - még sose hívott így

- Tom kérlek! - ő csak visszafordította a fejét a tv irányába és kimentem a szobájából

Lent felvettem a cipőm. Épp nyitottam ki az ajtót mikor Tom leszólt, épp hogy hallottam azt hittem megbocsájt...

- Ashley hagyd itt légyszíves a kulcsaid amik idevalóak!

- Mi? Ez nem lehet! Nem! Nem!- suttogtam

Letettem a kulcsokat a pultra és kimentem. Nem hittem el mit mondott. Hazakullogtam. Az ajtónk nyitva volt. És apum kocsija is itt volt. Mi lehet, hogy hamarabb hazajött? Az nem lehet azt mondta még maradnia kell.

- Apa? – kiabáltam

- Igen? Mit akarsz, most sietnem kell! – kiabált ki a dolgozó szobájából

Ledobtam gyorsan a cipőm és odasétáltam a szobához amibe volt és bekukkantottam.

- Miért vagy itthon?

- Itthon hagytam az egyik legfontosabb papírt! Áhh itt is van! – mondta felemelve a papírt.

Visszapakolta a dolgait a fiókjába és megfogta az aktatáskáját és az ajtó kulcsát. Bezárta kulcsra és felém fordult.

         - További jó apu nélküli napokat, kicsim! – mondta és nyomott egy puszit a homlokomra. Olyan gyorsan elment, hogy én nekem időm se volt levegőt venni. Bár igaz most a szívverésem is megállt nem hogy a tüdőm, erre a gesztusra. Csak ott álltam ledermedve, néztem, mint az agyalágyult.

         - M.mo.most mi történt? – nem tudtam felfogni mi történt az elmúlt 10 percben. Igen 10 percig álltam megsemmisülve.

         - Még sose hívtál kicsimnek. Még sose kaptam puszit a homlokomra tőled. Apu! – könnybe lábadtak a szemeim. Nem tudtam csak akkor jöttem rá, hogy a földön ülök sírva mikor valaki próbált felhúzni.

         - Ashe mi a baj? Ugye nem bántott senki? Miért sírsz, mondd el! – mondta közbe a fotelhez húzott leült és az ölébe húzott.

         - Ashe kérlek, mondj valamit. – felkuncogtam olyan jól esett, hogy törődik velem.

         - Hey te most nevetsz vagy sírsz picim? – kérdezte már mosolyogva.

         - Apu! – néztem fel rá egy fülig érő vigyorral

         - Mi? Mi volt? – nézett olyan *most mi a csoda folyik itt fejjel*

         - Úgy hívott, hogy kicsim és megpuszilta a homlokom. Azóta nem kaptam mióta az eszemet tudom.

         - De jó! Örülök, hogy rendbe jött a kapcsolatotok! – mosolygott láttam, hogy az igazi volt.

         - Jó, de ez még nem jelenti azt, hogy minden happy. – kaptam észhez. Eszembe jutott Tom de hogy, hogy azt kérdezhetitek. Hirtelen lefagyott a mosoly az arcomról.

         - Hirtelen kedélyváltozás tekinthető meg itt! Kérem, figyeljenek, ilyennek szemtanúi nem lehetnek máshol! 

Erre csak gyengén beleütöttem a vállába.  Tettetve a sértődöttet simogatta meg a „fájdalmas” területet. Hirtelen felemelt és ölében felvitt az emeletre. Lábával kinyitotta az szobám ajtóját és letett az ágyra. Odahajolt a fülemhez, már éreztem meleg leheletét a nyakamon.

         - Mi a baj? Mi volt az előbbi? – suttogta a fülembe, kirázott a hideg

         - Tommal összevesztem. A kulcsát is vissza kellett adnom.

         - Miért? Ott voltál nála?

         - Igen. Elmentem, mert aggódtam.

         - De mit tettél hogy a kulcsot is otthagytad?

         - Haha – fájdalmasan felnevettem, fájt, megbántam azt, amit mondtam. Vissza akarok menni az időben. – mondtam neki egy olyan dolgot, amit nem kellett volna.

         - Mégis mit? – érzetem rajta hogy idegesebb lett.

         - Felhozta a múlt hetit. Én meg megkérdeztem miért volt olyan, talán mert tetszek neki. És hát. Huu – ekkor adta meg magát könnycsatornám nem bírta tovább. Dave a legördült könnycseppet letörölte hüvelykujjával és lehelt egy könnyed csókot ajkaimra.

         - Ne törődj most ezzel! Majd megbocsájt! – bólintottam, védelmezően átölelt, és dúdolt a fülembe. Közben egyik tincsemmel játszott. Biztonságban éreztem magam karjai között. Lenézett rám, rám mosolygott és nyomott egy puszit az orrom hegyére.

         - Ashe kérdezhetek valamit?- csillogó szemeibe egy időre eltévedtem. Szerettem elveszni a barna szemeiben, de most máshogy csillogott, mint máskor.

         - Ühüm.

         - Én nem tudok várni több időt! Még randizhatunk de én már akkor beléd szerettem mikor elsőnek megláttalak. – vett egy mély levegőt – Leszel a barátnőm Ashe?

         - Ha ezt nem tetted volna fel, akkor én! Persze! – mosolyogtam rá. – Tényleg az óta?

         - Igen! Ennyire jól titkolom? – vett fel egy pimasz mosolyt

         - Profi vagy! – adtam egy puszit arcára.

Ez után úgy döntött nálunk tölti a nap többi részét. Elvoltunk, még a kismacskám is élvezte, hogy itt volt.